A tömegmészárlásról gyerekeknek?

KÖNYVES MAGAZIN

tumblr_mg87r7FVWQ1qk0piuo1_1280

Az egyik legnagyobb szívás, ami írót érhet, az az, ha a könyveit nem sorolják be se a felnőtt-, de a gyerekkönyvek közé, hanem kapnak egy megtűrt helyet valahol a két hatalmas világ között, valahol az áporodott, hatvanas éveket idéző „ifjúsági könyvek” felirat alatt. És bár ez a polc szűkös és nem sok regény tartozik ide, a felhozatal olyan erős, hogy Patrick Ness könyve képes lenne felrobbantani egy egész könyvtárat is.

Még az a szerencse, hogy a Chaos Walking-könyveknek nem ez a célja. Így jobb híján, az olvasónak kell vállalnia azt a megtisztelő szerepet, hogy az amerikai szerző hátborzongató meteornyelven íródott monumentális és pszichedelikus űreposzát magába fogadja és enged annak a gyönyörnek, ami maradandó károsodást okozó kisüléseket okoz. Mert ez a 41 éves fickó valami olyat tett le az asztalra totál kezdőként, aminek (és most nem túloz az újságíró, hanem tényt közöl) tényleg nincs párja: nem is tudom, hogy lehetne nevezni ezt az új jelenséget, talán ifjúsági sci-fi szabadversnek.

tumblr_mf92rizuaT1rw2dnmo1_500tumblr_mcb5l8j0Kn1riqq7co1_500

Ha belekezd az ember az első részbe, a Kés a zajban című kötetbe, máris érteni fogja, mire gondolok. Egy tizenkét éves fiú panaszos, fél-őrült monológjának kellős közepébe csöppenünk, amiből kiderül, hogy a srác egy olyan bolygón él, ahol mindenki olvas mindenki más gondolataiban (ezt az olvasható gondolatot nevezik Zajnak) és ebből nagyon elege van már a fiúnak. Ami először vágja arcon az olvasót, az nem is a sztori, hanem a nyelv, amivel bizony eleinte küszködni kell. A narrátor nem is próbál meg érthető lenni, csak folyik és folyik belőle a szó, anélkül hogy ügyelne az igényes megfogalmazásra vagy arra, hogy logikusan kövessék egymást az események. Nincs idő gondolkodni, megformázni a mondanivalót, hiszen nem is emlékezésről, nem a klasszikus értelemben vet történetmesélésről van szó: a főszereplő non-stop a Mostban van és azt közvetíti, ami éppen most, a jelenben zajlik. Ömlik a friss információ ránk nyersen, szinte feldolgozatlanul. Ha a tudatfolyam-technika megszületését irodalomtudósok a zoetróp és a mozi felfedezésével magyarázzák, akkor Ness írói technikája mögött valószínűleg illik az internetet, az okostelefonokat és az ún. információs boomot megemlíteni, mint a nézőpontot formáló erőket. Hotya Hajni műfordító valami eszméletlen szöveget nyújt át nekünk, szerencsés magyar olvasóknak: Ness szinte sértően nyers, csupaszon is szép nyelvét sikerült úgy átültetnie a mi szóvirágos nyelvünkre, hogy azzal még pluszban növeli a szöveg lírai értékét.

tumblr_mgqjfzMXg41qk0piuo1_500

Fanart a Tumblr-ről: a három jel a trilógia egyes részeit jelöli

És ha az olvasó többre is vágyna a bódító nyelvnél, elárulom, hogy azért a sztori is erős. Egy ismeretlen bolygón vagyunk, ahol csak férfiak élnek (a nőket kiirtották) és a főhős, Todd kivételével már mindenki felnőtt. Nem derül ki honnan, de valószínűleg a Földről kerültek ide még korábban, mint hódító telepesek. Disztópiákból és poszt-apokaliptikus sci-fikből ismerős a miliő: az emberek nyomorban élnek, mezőgazdálkodnak és rongyokban járnak, puska van, de kocsi nincs, mint a 15. században. A meállíthatatlan gondolatolvasás zavaró képességről a városban úgy tudják, hogy azt az őslakosoktól, a szpakkerektől kapták el, akik a leírás szerint nagyjából úgy néznek ki, mint a na’vik az Avatarból, csak a bőrök nem kék, hanem fehér. Todd és a többiek is úgy tudják, hogy ezek lények agresszívak, primitívek és veszélyesek, de ez szinte természetes felállás, ha hasonló gyarmatosító-őslakos problémával találkozunk mai regényekben.

tumblr_mgwr43Nm3E1qjplu2o1_500

Todd aztán talál valamit az erdőben, ami csöndet áraszt magából és ki akarja deríteni, mi az. Egyébként is menekülnie kell, mert nevelőszülei (két férfi persze, mert nők nincsenek) nem akarják, hogy a fiú részt vegyen a rá váró felnőtté avató szertartáson, mert ezzel minden esélye elveszne a bolygónak arra, hogy egy tiszta és ártatlan hős valamikor rendet tegyen majd itt. Szóval elindul szépen világgá és hogy ne a végén derüljön ki, honnan származott a csönd, az a megnyugtató csönd, amiről Todd azt mondja, hogy a közelében azt érzi, ez a legértékesebb dolog a világon, már kiderül mindjárt az elején, hogy honnan is ered ez a csönd: egy lánytól, akinek lezuhant az űrhajóra a bolygóra. Kemény kis csajról van szó, aki legalább olyan elszántan harcol és gyilkol majd az elkövetkezőkben, mint Todd. Merthogy beindul az akció is hamar és a két nagyon fiatal kamasznak szembe kell néznie a vadonban egy őrült vallási vezetővel is, akit a város polgármestere, a Mesterpolgár küldött a gyerekekre és később az első szpakkerrel is. És ha a könyv végére érve azt hinné az ember, hogy szép kis tanmesét kapott a gyarmatosítással, a vallási fanatizmussal és mondjuk a felnőtté válással kapcsolatban, akkor a második rész olvasásakor alaposan meglepődik majd, ugyanis sokkal többről van szó trendi társadalmi témák illusztrálásánál.

tumblr_mctpfxKsd21rcr02ko1_250tumblr_mctpfxKsd21rcr02ko5_r1_250tumblr_mctpfxKsd21rcr02ko9_r2_250tumblr_mctpfxKsd21rcr02ko3_250

Szintén fanart a Tumblr-ről: a négy főszereplő elképzelt ikonja

A Válasz és Kérdés, ami kereken egy évvel az első rész után már meg is jelent, úgy robban, mintha terroristák támadnának: tele van váratlan meglepetésekkel. Például egy terrorista szervezettel is, amit nők vezetnek. Merthogy kiderül: a bolygón mégis élnek nők, még hozzá kegyetlen elnyomás alatt, elszeparálva, vaspánttal a csuklójukon, életük végéig megjelölve. Miután elszakítják egymástól a két főszereplőt, a lány, Viola ehhez a lázadó asszonycsapathoz kerül, akik megszöknek a városból és gyilkos támadásokat intéznek a Mesterpolgár és emberei ellen. A lány személyében kapunk egy új narrátort is: Viola fegyelmezettebb és összeszedettebb Toddnál és ahhoz képest, hogy milyen fiatal, kiköpött Ripley, aki úgy irtja az ellenséget, mint Sigourney Weaver az alieneket. Csúnya dolgok történnek itt, mint azt sejteni is lehet: a na’vi-szerű szpakkereket a férfiak olyan módszeresen kezdik begyűjteni, igába vonni majd tömegesen, vérfagyasztó eszközökkel lemészárolni, hogy ilyet ifjúsági regényben én még nem olvastam.

0

Patrick Ness

Miközben pedig az őslakosok nagy halmokban égnek, a terrorista nők bombái pedig újabb és újabb helyeken robbannak, persze a szerelem is fellobban az elválasztott gyerekek között, akik már csak azért küzdenek, hogy egyszer majd együtt lehessenek. Közben pedig (pont nem úgy, ahogy az a tündérmesében lenni szokott) mindketten bejárják azt a mocskos utat a felnőtté- és szabaddá válásig, amit a 21. század egyik legjobb ismerője, Ness szánt nekik. Azt mondom, hogy a 21. század egyik legjobb ismerője, mert nála aktuálisabb szerzőt tényleg nehéz momentán felmutatni ifjúsági szépírók közül: Ness képes mindazt az őrült, ál-jóléti pörgést, azt a minden esemény mögött meghúzódó aberrált háborús hangulatot és harmadik világbéli kilátástalanságot egy ellenállhatatlanul izgalmas sci-fi sorozatba sűríteni, amelyek annyira jellemzőek a jelenre és amelyek annyira hiányoznak az ifjúsági irodalomból.

tumblr_m9eyszJB2s1qkbkpvo1_500

És mi várható a harmadik részben, a Monsters of Menben, ami magyarul csak idén jelenik majd meg? Nos, ha eddig politizált Ness, akkor most még mélyebbre ás és a háborúról kezd el filozofálgatni, sőt: meditálni. A Mesterpolgár és a terroristák mellett harmadik front is alakul: a lázadó szpakkereké, akik, mint kiderül, sokkal többen rejtőznek a vadonban, mint azt bárki sejtette volna. Todd legfőbb ellensége, a felkelő szpakkerek vezére is kap egy narrátorszerepet, így már három párhuzamos szálon keresztül követhetjük nyomon a történéseket. A gigantikus csatajelenetek Tolkient idézik, de a legdurvább összecsapások nem is fegyverekkel történnek (pedig itt, a harmadik részben már megjelennek a biológiai fegyverek is), hanem a gondolatok szintjén. Látjuk, ahogy a legfelkészültebbek képesek másokat az elméjükkel irányítani: átvenni felettük az irányítást és hipnózissal, sőt, tömeghipnózissal vezetni őket akár a halálba is.

(A legelvadultabb rajongóknak: az Early One Morning című angol népdal, amit Todd nevelőapja, Ben szeretett énekelni)

Felmerül az a kérdés is, hogy létezik-e egyáltalán olyan, hogy a jó oldal: lehet-e bárkinek igaza, ha háborúról van szó. Olvasás közben nehéz bárkinek is szorítani ugyanis, vagy inkább: nehéz bárki ellen szurkolni, mert a több száz oldalnyi ismerettel a hátunk mögött már azt látjuk, hogy valahogy minden fél egyformán jó és egyformán rossz. Még Todd és Viola is veszélyessé válnak, mikor kiderül, hogy egymásért bármire képesek lennének: arra is, hogy egy egész fajt vagy az egész bolygót kiirtsanak. A legutolsó oldalig bizonytalan az olvasó abban, hogy minek hogyan kellene történnie. Hogy mi lenne helyes Csak egy valamiben maradunk biztosak: Patrick Ness hátborzongató és hátborzongatóan jó író, a regényeinek pedig nem a gyerek- és nem is a felnőttkönyvek között van a helye, hanem a legnagyobb kedvenceink külön polcán.

kaosz_trilogia

  • Facebook
  • Twitter
  • Delicious
  • Digg
  • StumbleUpon
  • Add to favorites
  • Email
  • RSS

Hozzászólások lezárva.

Következő bejegyzés: