Munkadalok

monsters-of-men-8cm

Patrick Ness állítólag egy-egy regény írása közben végig egyetlen egy dalra központosít, ami segít neki hangulatban maradni. Az interjúban, amit Londonban készítettem vele, el is mondta, hogy melyik könyvéhez melyik dal tartozik, de ez már azután történt, hogy lefordítottam Ness Chaos Walking-trilógiájának befejező részét, a Monsters of Ment (magyarul: Háború a békéért).

chaos3Ha tudtam volna, hogy Radioheadet hallgat közben, lehet, hogy én is így tettem volna, miközben a műfordításon dolgoztam, de én ehelyett a következőket játszottam le újra és újra (ezúton is elnézést kérek a szomszédoktól, akiknek este 8 és 11 között, hónapokon át velem együtt kellett hallgatnia őket):

Ez a Mew-szám volt nálam az alap, megszámlálhatatlanul sokszor végighallgattam munka közben, el lehet képzelni, milyen átszellemült arckifejezésem volt közben! Amikor már kicsit untam, akkor is ugyanez szólt, csak Birdy előadásában.

Ez a The Kills-dal szuper volt azokhoz a részekhez, amikor épp masírozott valamelyik sereg, lángoltak a szpakkerek vagy bombákat dobált a Mesterpolgár.
És bármilyen közhelyes is, a szpakkeres részeknél, amelyeket a 1017-es narrál (és amelyek a kedvenc részeim voltak), az Avatar filmzenéjét hallgattam. Talán azért is, mert a szpakkereket úgy képzeltem el kicsit, mint a na’vikat: a társadalmuk is nagyon hasonló, az emlékfával való kapcsolatuk miatt pedig ők is egy közös tudatnak a részei. (Oké, a Leona Lewis-dalt mindig átugrottam, mert az még nekem is túl nyálas!)

  • Facebook
  • Twitter
  • Delicious
  • Digg
  • StumbleUpon
  • Add to favorites
  • Email
  • RSS

Hozzászólások lezárva.

Következő bejegyzés: