Tessék szépen nevetni! – I. rész

Gyerekkönyvek a fesztiválról

LITERA

Úgy döntöttünk, ez alkalommal ünnepelünk, és a a Könyvfesztivál gyermekkönyvei közül a legvidámabb, legszórakoztatóbb könyveket mutatjuk be a Litera oldalán.  Első nekifutásban két kötetet találtok: Zalán Tibor és Rob Scotton művét.

Évről évre egyre nagyobb örömet jelent végigsétálni a Könyvfesztivál gyerekkönyveket kínáló standjai között. Tíz évvel ezelőtt még csak néhány elszánt és merész kiadó vállalkozott arra, hogy alternatívát nyújtson az itthon meghonosodott, egyhangú kínálathoz képest és most eljutottunk odáig, hogy a kétségbeesett gyerekkönyvkritikus alig tud választani az izgalmasabbnál izgalmasabb új megjelenések közül. Mivel idén éppen 10 éve, hogy megjelent a gyerekirodalmi forradalmat hozó Csodaceruza folyóirat első száma, úgy döntöttünk, ez alkalommal tényleg ünnepelünk, és a legvidámabb, legszórakoztatóbb könyveket mutatjuk be a Litera oldalán, két részletben.

Zalán Tibor: A rettentő görög vitéz, Pozsonyi Pagony, 2790 Ft.

Nem titok, hogy ez volt az első könyv, amire azt mondtam: muszáj, hogy bekerüljön az idei mustrába. Zalánnak talán az eddigi legvirtuózabb és legelevenebb mesejátékáról van szó, amivel a közönség már találkozhatott a Stúdió K társulat bábelőadásán (a darabot Fodor Tamás rendezte).

Ha bárki úgy gondolja, hogy a témaválasztás álmosítóan érdektelen (a görög mitológiából ismert Thészeusz herceg hőstettei és küzdelme a szörnyű Minotaurusszal), annak elég csak belekezdenie az olvasásba és az első oldal után már vadul lapozni is fog tovább. Az olvasói elvárásoknak megfelelően emelkedett stílusú narrációval indul a mese (ami egyébként – micsoda ötlet! – nem az antik elbeszélők hangjához hasonló, hanem a magyar népmesék mesemondóihoz; ez kétségkívül több gyerek számára jelenti a nagyon régen letűnt időket, mint Plutarkhosz számukra ismeretlen nyelvezete), de a tanító bácsis mesélőt hamar félbeszakítja egy szemtelen, ellenkező hang: méghozzá a mesekönyvben szereplő mesélő meséjének főszereplője, a tizenhat éves Thészeusz! És máris a feje tetejére áll minden a legelején: néha ugyan szóhoz jut a narrátor is, aki felvezeti a párbeszédeket (a szereplők ilyenkor illedelmesen eljátsszák,  amit kell), de újra és újra közbekotyog a főhős, belezeng a kórus és akkor Baranyai András zseniális, a húszas-harmincas évek nagy amerikai képregényrajzolóinak eszköztárából (is) merítő illusztrációit (amelyek néha a szövegtesten belül is felbukkannak, hogy ők is megtoldják a történéseket) még nem is említettük. A különböző megszólalókat szerencsére más-más színnel, betűtípussal tördelték a könyv készítői, így ez az elszabadult szövegelés tökéletesen követhetővé válik. Sőt, nem zavaró az sem, hogy a kvázi-drámai formában prózáról lírára vált a szöveg, majd vissza és fordítva. Ettől (is) lesz minden cartoon networkösen pörgő és mozgalmas, hogy a gyerek érdeklődése egy másodpercre se lankadjon.

A figyelem fenntartását segítheti az is, hogy a főhőssel nagyon könnyű azonosulni. Nem csak azért, mert felesel, mint egy kamasz és mindig mindent jobban tud, mint a mindent tudó elbeszélő (azaz a felnőtt), hanem mert esze ágában sincs rettenthetetlen hősként viselkedni. Még az apja kardját és saruját sem akarja felvenni, amikor a kalandjaira indul, mert attól tart, hogy kiröhögik, amiért ilyen ósdi holmikban mászkál. Nem is szereti használni a fegyverét: miután kénytelen-kelletlen csak elindul a szülői házból, az útjába akadó támadóit inkább csellel, ravaszsággal, vagy éppen csiklandozással intézi el, nem az eposzokból ismert klasszikus, mészárlós módszerrel. Azért antihősről nincs szó! Mert hiába nevetségesek és ironikusak a jelenetek és hiába tűnik el az eredeti mítoszra jellemző heroikus és tragikus életszemlélet, azért a gonoszok (akik bár karikatúrák, attól még ugyanolyan életveszélyesek) Zalán történetében is legyőzetnek. Itt sejlik fel csak igazán, mennyire nem üres játszadozás a műfaji keretekkel és a szavakkal való játék: hiszen mindezek mögött nem csak humor, hanem bölcsesség is van. Annak az megmutatása, hogy bár minden világgá indulás, minden útkeresés és küzdelem szükségszerűen közhelyes (sőt: néha fárasztó is!), azért ezeket mégis csak végig kell járnunk – csak nem szabad otthon felejteni az(ön)iróniánkat és annak a vigasztaló  tudatát, ami a posztmodern szövegépítkezés mögött áll, hogy ti. sosem vagyunk egyedül, mert mi is csak másoljuk az előttünk lévőket. És bár a szülők nem az ilyen tanulságokért rajonganak általában, de a sztorit lezáró csavar is emlékezetes maradhat majd kicsinek és nagynak egyaránt: a herceg ugyanis, miután mindenkit legyőzött, akit kell, beleértve a Minotauruszt is, végül meggondolja magát és mégsem veszi el feleségül az érte epekedő Ariadnét. Bár a királylány már azonnal a karjaiba vetné magát, ennek a talpig férfi hősnek még esze ágában sincs elköteleződni. „Addig még sok mást kell tennem,/ legelőbb valamit ennem,/ majd még ezt-azt elpáholni, /egyre nagyobb hősnek hízni./ Aztán, ha már lesz rád időm, /elviszlek és elveszlek”. Talán nem olyan romantikus befejezés, mint azt az örökkön-örökkével végződő népmesékből megszoktuk, de kétségkívül korrekt képet fest a kortárs randihelyzetről.

Rob Scotton: Russell, a bárány, General Press, 2500 Ft.

A britek egyik nagy kedvencének, a több kötetes Rob Scotton író-illusztrátornak most jelent meg először (és remélem nem utoljára) magyar nyelvű könyve. Aki szerette A Graffaló című mesekönyv szellemességét vagy a Wallace és Gromit című gyurmasorozat gülüszemű, mókásan kifejezéstelen tekintetű, bogaras alakjait, annak nagy eséllyel bejönnek majd Scotton bamba, puha és imádnivalóan elvarázsolt bárányai is. A mindössze huszonkilenc oldalas képeskönyv oldalanként átlagosan egy-egy mondattal, nem pont az az alapfelszereltség, amiért az ember szívesen kiad több ezer forintot, de ennél a könyvnél azt kell mondani, hogy megéri a befektetést, mert szinte borítékolható, hogy több fordulóban is újra és újra el kell majd mesélni az ágyban fekvő gyereknek.

És nem csak azért, mert elsősorban az álmatlansággal küszködőket célozza a mese, hanem mert olyan, mint egy fülbemászó sláger: egyszerűen jól esik meghallgatni többször egymás után. Adott tehát egy bárány, Russell, aki imád pörögni: míg a többi bari csak legelészéssel, bambulással vagy gyapjúsál kötögetésével tölti ideje nagy részét (igen, a bárányok egymás bundájából kötnek ruhát!), ő naphosszat csak hintázik, rohan ugrik és fára mászik. Így nem csoda, hogy míg a többiek talpukat az ég felé dobva békésen durmolnak éjszakánként, ő csak forgolódik nyugtalanul. Pedig mindent megpróbál, hogy álomba ringassa magát: szemébe húzza a sapkáját (csak hogy fél a sötétben), leveszi a gyapjúbundáját, hogy ne legyen melege (igen ám, de így meg fázik), próbálkozik új párnával, más fekvőhellyel, de semelyik módszer nem működik. És vajon mit tesz végül? Hát számolni kezd: egészen hatszázmilliárd-millió-egyig jut el, megszámlálva ezzel az összes látható csillagot, de még ez sem segít rajta. Végül egy hirtelen ötlettől vezérelve bárányokat kezd számolni: végig nézi a barátait (a protkós nénit, az alvajáró bácsit, a nagy darabot, aki valahogy mégis el tud bújni egy vékony fatörzs mögé és a többi mókás szereplőt) és ettől valahogy teljesen megnyugszik – majd szépen álomba is szenderül napfelkeltére. Szabó T. Anna fordítása olyan puha és finom, mint az illusztrációkon a juhok szőre, és ami még jobb: mégsem ragad úgy, mint a vattacukor. Az egyetlen dolog, ami nekem hiányzott az az, hogy a szupervicces szalagcímek és a kisebb feliratok angol nyelven maradtak a képeken (pedig micsoda hírek vannak a lapban: „Botrány! Lebukott a bárány bőrbe bújt farkas!”). Azonban enélkül is bőven akad felfedeznivaló a könyv oldalain, még sokadik lapozgatásra is: nem lehet mosolygás nélkül nézegetni a mindenhol feltűnő és menekülő békát, Russell önálló életet élő alvós sipkáját és persze minden oldalt beborítanak a dimbes-dombos bárányfelhőországot ábrázoló, hatalmas, álmoskék és szürkészöld színfoltok, amelyek kivasalják nap végén még a legelnyűttebb idegszálakat is elalvás előtt. Hát vár ettől többet valaki egy mesekönyvtől?

  • Facebook
  • Twitter
  • Delicious
  • Digg
  • StumbleUpon
  • Add to favorites
  • Email
  • RSS
Címkék:

Hozzászólások lezárva.