A magányos múminok

kuva-002.jpg

PAGONY

Tove Jansson a világ egyik legzseniálisabb prózaírója, gyerekkönyvei és novellái világirodalmi rangúak, sőt, felnőttkorban még élvezetesebb őket olvasni, mint gyerekként. Jansson 28 éves korában hagyta el a szülői házat és azután felváltva élt Helsinkiben és egy lakatlan finnországi szigeten barátnőjével, Tuulikki Pietilä-vel. Műveire jellemző a mély filozofikusság, a nyugtalanító, fullasztó északi komorság és a minden holtponton túli naiv derű és abszurd humor. A Múminkönyvek egyik központi témája pedig a magány sokfélesége. More...

tovee.jpegJansson, aki Tolkienen és Lewis Carrollon nevelkedett, akire nagy hatással volt az absztrakt festészet és Virginia Woolf, valamint szívből gyűlölte Immanuel Kantot, a szorongás ábrázolásának egyik legnagyobb mestere. Múminvölgy ugyanis, azon kívül, hogy védettséget és végeláthatatlan játékot jelent az ottlakóknak, egyik oldaláról a sziklás-siváros Magános-hegységgel, másik oldaláról pedig a viharos tengerrel határos.

A Kalamáli, aki hitt a balszerencsében című novella (magyarul A láthatatlan kisgyerek című kötetben jelent meg) egy őrület határán élő magányos kalamáli asszonyságról szól, akiről mindenki azt hiszi, hogy soha nem történik vele semmi. Egyedül bérli egy böhöli házát a szürke tengerparton, fillyjonk.gifaz üvegfiguráit rendezgeti és a szőnyegét mossa, nagy ritkán pedig meghív magához valakit teázni. A történet egy olyan estéről szól, mikor a Kalamáli Cókmók asszonyt vendégli meg. Közben képtelen normálisan viselkedni, hetet-havat összehord, zavarában kiönti a teát az abroszra és arról beszél, hogy valami elkerülhetetlen veszély és katasztrófa közeledik, amiről senki nem tud és amire senki nem tud felkészülni. A vendéglátás pocsékul sikerül, Cókmók asszony hamar elmenekül, a Kalamáli pedig átteszi a vázát az asztalról a párkányra, bámul kifelé az ablakon és várja a vihart.

tove_jansson_-_ti-ti-uu_3.gifKószlászbóklász magányossága egészen másmilyen természetű: ő szabadon döntött a magány mellett. Időközönként (általában októberben) fogja a sátorfáját és elindul délnek. Ilyenkor jobban szereti, ha nem zavarja senki, vándorolhat, szájharmonikázhat és dalokat írhat a fa tövében. Néha lelkiismeretfurdalása van amiatt, hogy legjobb barátja, Múmin kínzóan sóvárog utána és alig várja, hogy hazatérjen. De Kószlászbóklász számára legfontosabb a függetlenség: a folyton ébren tartott vágy és várakozás és az ezzel járó boldog-bánatos magányosság. A történt folyamán Kószlászbóklász egyre többet lesz távol: a Szent Iván-éji rémálomban (Farlig midsommar) kilenc hónapig nem jön haza, mikor pedig legközelebb a Múmin-család elköltözik egy távoli szigetre (Pappan och Havet), ő már nem is tart velük.

A Titokzatos tél a Mumin-völgyben ( Trollvinter) című rész járja körül a a legalaposabban az egyedüllét és az egzisztencialisták szorongás fogalmának problémáját. A regény a központi alak, Múmin önmagára eszméléséről és felnőtté válásáról (szabadságba vetettségéről) szól, ami miatt sokan a legjobb Múmin-könyvnek tartják (ha nem is a leghumorosabbnak). Tél van: az addig védettségben élő és naiv világképpel rendelkező múmingyerek viszont ezen a télen nem alszik téli álmot, mint a többiek. Ébren akar lenni, hogy megismerje, milyen az élet zordabb fele. A hónapokig tartó északi sötétségben Múmin rá sem ismer a házukra és a környékre. Próbálja felébreszteni Múminmamát, de ő képtelen kinyitni a szemét. Múmin ezen a magányos télen szembesül először a halálfélelemmel: a Hideg Hölgy és a Hork tudatosítják benne, hogy minden életnek elmúlás a vége. Még soha nem volt egyedül ilyen hosszú ideig: bár Tútikki és Pöttöm a közelében vannak, mindketten távolinak és idegennek tűnnek a szemében. “A világon minden olyan bizonytalan – tanítja neki Tútikki -, és engem éppen ez nyugtat meg a legjobban”. Hogy elfogadja ezt az új életszemléletet, Múminnak át kell vészelnie a kegyetlenül közömbös telet és meg kell tanulnia bíznia önmagában és megbarátkozni a szabadság (más szóval a függetlenség vagy a magány) gondolatával. És szembe kell néznie azzal is, hogy a szülei öregszenek és már neki kell gondoskodni róluk, nem fordítva.

moomin.jpgA regényfolyam nagy magányosait még sorolhatnánk tovább is: Múminpapa magára utaltságát és melankóliáját, amiért nem tud megfelelni az elvárt apa-férfi-művész szerepeknek; a hattiwattik örökké tartó, nyugtalan bolyongását a tengeren; Tútikki felvállalt remeteségét és titokzatos (leszbikus) szerelmi életét; Böngész bácsi gyűjtőszenvedélybe menekülését és bogaras befordulását; és mindenekelőtt a jégbe fagyott, kimeredt szemű, félelmetes Horkot, akinek nyomában minden megdermed és elhal. Az elhagyatottságot, kivetetettséget képzi le a táj is: Jansson kedvencei a kopár sziklák, a szúrós, bokorszerű virágcsomók, a rögök, kövek, a csorba kagylók és a kétségbeesetten és céltalanul hullámzó tenger. A természet idegen és fenyegető – folyton katasztrófák sújtják Múminvölgyet: árvíz, üstökös, szökőár, viharok.

kuva-130.jpgAz egyetlen, ami összeköti ezeket a hatalmas távolságokat és elűzi a sivárságot, a Múminház és benne Múminmama. A Hur gick det sen? című képeskönyvben a sziklagörgetegeken, viharos tengeren, égszakadáson keresztül rohanó Múmin csak akkor nyer nyugalmat, mikor a hegyeken túl meglátja a ribizliszörpöt készítő, napfény-glóriás Múminmamát. Ő az egyetlen, aki nem magányos: életét kitölti, hogy másokról gondoskodik. Fürdőkádból meregeti a palacsintatésztát, a piknikre elhozza az egész kamrát és arra is van ideje, hogy kishajót barkácsoljon Múminnak. Humora és figyelme melegséget hoz a legridegebb időkben is: mikor ő felébred, Múminvölgyben elkezd olvadni a hó.

Szomorú, hogy miután az igazi Múminmama, Signe Hammarsten meghalt, a lánya, Tove Jansson abbahagyta a Múminkönyveket és soha egyetlen sort sem írt többé senkiről a völgylakók közül. Az egzisztencialisták igazságát talán nem is olyan könnyű elsajátítani.

 

Megjelent a www.pagony.hu oldalon

  • Facebook
  • Twitter
  • Delicious
  • Digg
  • StumbleUpon
  • Add to favorites
  • Email
  • RSS
Címkék:

Hozzászólások lezárva.

Következő bejegyzés:
Előző bejegyzés: